Ma volt a pedagógiai nap (Pädagogischer Tag) a Riedenburgban. Ez egy egész napos rendezvény, ami minden félévben van. Amolyan tanári értekezlet, de nem csak aktuális témákkal, hanem távlati dolgokkal is foglalkoznak ilyenkor, mint például a gimnáziumi felső tagozat vagy a szakközepes osztályok tantervei.

A nagyteremben kezdődött a nap, reggel kilenckor. Másfél hete halálos baleset érte az egyik másodikos gimnazista diákot az iskolai síhéten; ez volt az első téma. Elöl, középen egy emlékasztal volt kiállítva, ahová ki volt téve a diák képe meg egy nagy, kb. méteres átmérőjű napkorong kartonpapírból, amire az elhunyt diák osztálytársai ráírták a nevüket (a nap sugaraira), középen pedig ott volt a diák fényképe és neve, azzal, hogy "mindig köztünk maradsz". Az asztalon volt még egy gyertya és egy Korán-kötet is, mert az elhunyt muszlim volt. Az igazgató beszámolt róla, hogy mi történt, aztán elmondta, hogy már volt egy megemlékezés a tanárok és az osztály számára, de holnap lesz még egy, az egész iskolának. Ezenkívül szó volt még arról is, hogy gyűjtést rendeznek a családnak.

Ezután szünet következett, majd a következő rész elején az igazgató felsorolt vagy hat-hét, az iskolát érintő témát. Mindenkinek fel kellett iratkoznia azután egy listára, aszerint, hogy melyik téma érdekelte. Mindegyik témához tartozott egy gördülő faliújság is, aminek mindkét oldalán ki volt téve egy-egy A2-es lap. Az egyik oldalra a problémákat, javaslatokat kellett írni, a másikat pedig (egyelőre) üresen kellett hagyni. Én a "tanári egészség" (Lehrergesundheit) témáját választottam. A legutóbbi pedagógiai napon is volt már erről szó, akkor leginkább a stresszkezeléssel és a kiégés megakadályozásával kapcsolatban, de felmerültek olyasmik is, mint például a tanári szoba bővítése. Én a táblákkal kapcsolatban írtam a papírra: itt ugyanis mindenhol krétás táblák vannak. Nem mondom, hogy ezek rosszak, tudok velük dolgozni, de jobb lenne, ha filces tábláink lennének, több okból is: egyrészt akkor rá lehetne vetíteni a táblára, és bele is lehetne írni filctollal, másrészt nem lenne az, ami most van, hogy ha a hetes jó vizes szivaccsal letörli a táblát óra előtt, akkor negyed óráig nem lehet rá írni, amíg meg nem szárad. Ezután mindegyik csoport elvonult valahova, megvitatták a felvetéseket és összeírták, hogy jogosnak tartják-e őket vagy sem. Erre én már nem maradtam, mert mennem kellett a Marienbergbe órát tartani.

A Marienbergben egyébként nagyon farsangi hangulatban voltak a diákok, ami azon látszott, hogy a szokásosnál is kevesebb kedvük volt tanulni. Azért végül is lement mindkét órám, de kellett fegyelmezni. Holnap lesz a farsang az iskolában, és csak egy vagy két órájuk lesz egész nap. Azt hiszem, hogy lélekben már erre készültek.

Ezután hazamentem ebédelni, majd vissza a Riedenburgba, a délutáni részre, sokminden azonban már nem történt. Még elértem a csoportomat, de igazából már megtárgyaltak mindent, amit a tanári egészség témakörében felírtak a tagok a papírra. Az eredményeket össze is írták és kitették a faliújság másik, addig szabadon hagyott felére, úgyhogy a csoportmunka már csak szabadfoglalkozásból meg beszélgetésből állt. Amikor odaértem, épp arról volt szó, hogy mennyire nem tudják már a mai diákok a német helyesírást - az egyik franciás kolléga meg is jegyezte, hogy vagy úgy, hogy a dolgozatokban a francia mondatokban kevesebb helyesírási hiba van, mint a németekben.