Megvolt az első hét az iskolában. Minden rendben ment, de haladjunk szépen sorjában.
A Riedenburgban már péntek este kész volt az órarend. Beosztottak ebédfelügyeletre, ami egy kicsit meglepett, de ennyi belefér; az óraszámom változatlan maradt, az osztályaim is ugyanazok.
A Marienbergben csak hétfő estére lett meg az órarend, de kedden egyébként sem volt rendes tanítás, csak évnyitó mise meg osztályfőnöki órák, úgyhogy ebből nem volt gond. Kaptam egy új osztályt, de összességében ugyanannyi órám van, mint korábban, mert egy másik osztályomban megszűnt a csoportbontás (a harminckét fős osztályból öten elmentek/évet ismételnek, úgyhogy már csak huszonheten vannak, és ekkora létszámnál ebben az iskolában nem osztják csoportokra az osztályokat).
Hétfőn a Riedenburgban kezdtem, évnyitó misén. Kettő is volt, az egyik reggel kilenckor (a gimnáziumi alsó és felső tagozat, valamint a szakközép első évfolyama részére), a másik tizenegykor (az összes többi osztálynak). Mivel az idén nincs elsős osztályom, így én csak a második szertartáson voltam érdekelt és ennek megfelelően mentem is be délelőtt az iskolába. Már rögtön az kapunál látszott, hogy felújítások voltak: a bevezető utat kiszélesítették, és tettek rá egy gyalogossávot:
Az iskola bejárata
Az épület főbejáratát is átépítették:
A tanáriban beszéltem pár kollégával, aztán átmentem a templomba a szertartásra. A közelmúlt történéseire reflektálva az oltár mellett egy gumicsónak volt kiállítva, a felszólalásokban és a prédikációban pedig többször is előkerült, hogy mind egy csónakban evezünk: osztály- iskola- és általában emberi közösségként is.
Délután kettőre javítóvizsgára voltam hivatalos a másik iskolában. A javítóvizsgák kétfős bizottságok előtt zajlanak; rám mint bizottsági tagként volt szükség a vizsgáztató tanár mellett. Mire odaértem, az írásbeli rész már megvolt, a dolgozatok le is voltak osztályozva, sőt, már a szóbelik egy része is lement (addig egy másik kolléga volt a bizottsági tag). A következőképp zajlott a dolog: behívták a diákot a folyosóról, majd mutattak neki nyolc feladatot, amiből egyet kellett választania, a másikat meg a tanár adta. Ezután kapott egy-két percet, hogy átolvassa a kérdéseket, majd kezdődött a vizsga a táblánál. Miután megvolt a felelet, a vizsgáztató megkérte a diákot, hogy hagyja el a termet. Ezután röviden megbeszéltük a feleletet és a jegyet, majd visszahívtuk a diákot eredményhirdetésre. Rögtön az első meg is bukott évismétlésre, úgyhogy neki nem hoztam szerencsét. A második viszont épp az ellenkező véglet volt: mivel az írásbelije jól sikerült, a szóbelinek már nem volt tétje, mindenképp átment volna. A harmadik pont a kettő között volt, de átment. Az én feladatom azután kezdődött, hogy az előző vizsgákon asszisztáló kolléga kiment: nekem kellett kitölteni a jegyzőkönyvet, ami egy A5-ös papírlap volt, rajta a vizsgázó nevével, részjegyekkel és hasonló adatokkal. A végén aztán a vizsgáztató tanár és én is aláírtuk.
A javítóvizsgák után kicsit voltam otthon is, majd az évnyitó értekezletre mentem a Riedenburga. A Marienbergben is épp ebben az időpontban volt, de ilyen esetekben nekem mindig a Riedenburgban kell lennem. Az évnyitón bemutatták az új kollégákat (négyen vannak, de az egyikük épp nem tudott ott lenni).
Kedden reggel a Marienberg évnyitó miséjére mentem. Itt is szóba kerültek az aktualitások: két középiskolás szír menekültnek is szót adtak a szertartás alatt, hogy röviden elmeséljék a történetüket. Az órák elmaradtak.
A Riedenburgban viszont voltak órák, úgyhogy találkoztam két osztályommal is. Délután aztán visszamentem a Marienbergbe, mert itt az évnyitó értekezletet két részre osztották, aminek a második része kedden délután volt. Fent kezdtünk a villában, aztán az igazgató körbevezetett bennünket és megmutatta, hogy mit újítottak fel és milyen átmeneti változások vannak a például a parkolás rendjében az iskola bővítése alatt. Az építkezés ugyanis még mindig megy, úgyhogy az iskolába vezető utat nagyrészt teherautók használják, csak a széléből van lekordonozva egy olyan fél méter széles sáv a gyalogosoknak. Lett új számítástechnika-terem, és megújult az egyik tankonyha is. Miután mindezt megnéztük, az első osztályok értekezletei következtek: az egyes első osztályok szaktanárai és az osztályfőnök bementek egy üres osztályterembe és megbeszélték az évkezdéssel összefüggő legfontosabb dolgokat. Az idén is van egy első osztályom, úgyhogy nekem is mennem kellett, de negyed óra alatt megvolt az egész.
Szerdán a Marienbergben kezdtem, aztán dél körül átmentem a Riedenburgba, napközis megbeszélésre (az ebédfelügyeletem ugyanis adminisztratív szempontból a napközihez tartozik). A megbeszélés úgy húsz percig tartott.
Csütörtökön egész nap a Riedenburgban voltam, délelőtt órákon, délután pedig pädagogischer Halbtag-on (pedagógiai értekezlet). Plenáris résszel kezdtünk és fejeztük be, közben pedig volt két szekcióülés. Az iskolában vannak tematikus hetek (például Sozialwoche) és ezek alatt a résztvevő osztályokban a diákoknak kisebb, kb. ötoldalas dolgozatokat kell írniuk egy olyan témában, ami valahogyan kapcsolódik a hét témájához. A szekcióülések témája az volt, hogy az egyes munkaközösségek hogyan tudnák segíteni a diákokat ebben a dolgozatban.
Pénteken már kezdtek az órák arra hasonlítani, amilyenek évközben voltak. Írtam korábban, hogy újításokat akarok bevezetni és ezt be is váltottam, de nem kell nagy horderejű dolgokra gondolni. Arról van szó, hogy a diákokat több osztályban is egy okostelefonos app segítségével szólítom fel, véletlenszerűen. Jelentkezni nem kell, csak ha valakinek kérdése van. Ha viszont nekem van kérdésem, akkor a program sorsolja, hogy ki válaszoljon. Ezzel párhuzamosan csökkentettem a szorgalomjegy súlyát (egy osztály kivételével ez most 7-12% között van) és úgy alakítottam, hogy az is felerészben a házi feladatokból jöjjön ki. Ez azt jelenti, hogy ha valaki ezeket rendszeresen megoldja, akkor hármasnál rosszabb szorgalomjegye már nem lehet. A véletlenszerű felszólítás ellen lázadoztak ugyan az egyik osztályban az elején, de a második órán már úgy tűnt, hogy belenyugodtak, úgyhogy folytatódhat a kísérlet.