Elkezdődött az új tanév, nekem új iskolában és új városban: hét év után eljöttem Bregenzből, most szeptembertől már Bécsben tanítok egy gimnáziumban. Az iskola neve Ballsportgymnasium és ahogy az a névből is látható, egy sportgimnáziumról van szó. A harmadik kerületben van, egy ötemeletes épület első és második emeletén (kivéve a sportpályát és a tornatermet, az a földszinten található). A kb. hatszáz diákra nagyjából hatvan tanár jut, szóval a korábbi iskoláimhoz hasonló méretű.

Diákként a bejutáshoz egyesületi ajánlás kell. Ha ez megvan, lehet sportolói és versenysportolói tagozatra járni.

A sportolói tagozat nagyon hasonlít a sima gimnáziumhoz, azzal a különbséggel, hogy a tanítás nem nyolckor, hanem kilenckor keződik. Ide kisebb egyesületek sportolói járnak, vagy olyanok, akik ugyan nagyobb egyesületben vannak, de nincs délelőtti edzésük és a normál munkarendet vállalni tudják. A képzés négy évig tart.

A versenysportolói tagozaton 12:30-kor kezdődik a tanítás, mert ide olyan diákok járnak, akiknek van délelőtti edzésük is. Ez alól kivétel a szerda, mert akkor reggel kilenctől bent vannak ők is. A heti óraszám kevesebb, mint a sportolói osztályokban, emiatt a képzés öt évig tart.

Van egy előkészítő évfolyam is, szóval bizonyos esetekben évismétlés nélkül is járhat valaki hat évig az iskolába, ha volt előkészítős, utána meg az ötéves versenysportolói tagozatra ment.

Szerda a dolgozatírós nap, mert olyankor van bent mindenki egész nap. A dolgozatokat legtöbbször nem annak a tanárnak az óráján írják, aki a tárgyat tanítja az osztályban, hanem beosztanak valakit felügyelni, aki épp szabad abban az időpontban (ezzel kapocsolatban most épp eszembe jut, hogy az egy kolléga - aki edző is az egyik egyesületnél - figyelmeztetett, hogy dolgozatírásnál fokozottan figyeljünk a nonverbális kommunkációra is, mert például az ő klubjánál az amerikaifocistáknak egy kb. 200 szavas szókincsük van kézjelekből, amit egyesek ilyen helyzetekben is szoktak használni).

Sokféle sport jelen van: labdarúgás (nagyrészt az Austria Wien utánpótláscsapataiból vannak diákok), kosárlabda (Vienna Timbervolwes), amerikai futball (Dacia Vikings), kézilabda, röplabda, tenisz és vannak cheerleaderek is, meg még más, nagyrészt csapatsportok, egyéniek kevésbé.

Ami a matematikaoktatást illeti: nincs megkötve, hogy milyen számológépet használjanak az órán, az utolsó két osztályban viszont geogebrával gyakorolnak ipaden (az ipadet az iskola adja; ha a tanár gyakorolni akar, kihozza őket raktárból, kiosztja, aztán az óra végén begyűjti őket). Képletgyűjteményt már a kezdettől fogva használhatnak az órán és dolgozatírásnál.

A tanárok nem egy, nagy tanáriban vannak, mint máshol, hanem nyolc-tíz különböző szobában, ahol mindenkinek van saját íróasztala; ezt itt tanszékrendszernek (Departmentsystem) hívják. Emiatt a legtöbb kollégát csak látásból ismerem, rendszeresen beszélni átalában azzal az öt-hat emberrel szoktam, aki az én tanárimban van. Mindenki kapott az iskolától egy szolgálati ipadet, amire szükség is van, mert a tantermekben nincs számítógép, úgyhogy ha az ember ki akar vetíteni valamit, vinni kell az ipadet is (vagy egy laptopot). Mindenhol filces tábla van, amit óra után maga töröl az ember.

Rögtön osztályfőnök is lettem egy ötödikes, versenysportolói osztályban (ez odahaza kilencedik osztály lenne), ami sok adminisztratív teendővel jár és folyamatos figyelmet meg önellenőrzés igényel, hogy az ember ne felejtsen el semmit, de ez kb. más iskolákban vagy otthon is ugyanilyen lenne.

A járványhelyzet miatt a diákoknak a hét minden tanítási napján érvényes teszteredménnyel kell rendelkeznie. Akinél ez nem volt adott, azt az első héten még gyorsteszttel kellett tesztelni az iskolában, a második héttől viszont már a gyógyszertárba kellett őket küldeni, hogy teszteltessék magukat.

Hirtelen ennyi jut eszembe. Összességében valahogy olyan érzésem van, mint amikor még a versenyszférában végeztem irodai munkát. Sokminden megy emaileken meg megosztott táblázatokon keresztül; egyes kollégák irodái olyan messze vannak, hogy inkább telefonálok nekik, ha beszélnem kell velük; meg egyébként is olyan tipikus irodai hangulat van ezekben a kis tanárikban, tipikus irodai beszélgetésekkel. Amikor tanítani kell, az ugyanaz mint korábban, úgyhogy még ezt a részét érzem a legkönnyebbnek.