Ma a következő feliratok fogadtak az 5A osztályban:

A szöveg a google fordító műve, de azért nagyjából érthető. Minden osztályom csinál hasonlókat: a legtöbbször óra közben kérdezik, hogy ezt vagy azt hogy mondják magyarul. Tudom, hogy ezzel csak szeretnének pár percet  nyerni a matekórából, de azért röviden mindig megválaszolom az ilyen kérdéseket, mert így legalább meg tudnak egy kicsit pihenni, aztán pedig folytathatjuk a munkát.

Ami ezt az osztályt illeti, az év eleji felmérő alapján ők a legerősebbek matekból. Nem mondhatnám, hogy mindig csendesek, de legalább aktívak, és rögtön mondják, ha nem értenek valamit.

Az óra után az igazgatóval volt találkozóm. Elbeszélgettünk egy kicsit: kérdezte, hogy sikerült-e beilleszkednem, jól kijövök-e a kollégákkal és a diákokkal. Mondtam, hogy minden rendben, aztán beszéltünk még a felmérők eredményeiről (amiket időközben ő is átnézett) és egyetértett velem abban, hogy jók lettek az eredmények. Szóba kerültek a kiselsősök felmérői is. Említettem, hogy a két legjobb dolgozatot egy svájci és egy liechtensteini írta, mire az igazgató azt mondta hogy ez nem meglepő, mert ebben a két országban egy évvel többet járnak a diákok a Volksschule-ba, ami a mi általános iskolai alsó tagozatunknak felel meg. Szóval már tizenegy évesek, mire a gimnázium alsó tagozatára kerülnek, vagyis egy évvel idősebbek, mint a többiek és ez ebben a korban sokat számít. Szóba került a fénymásolás is, mert mondtam, hogy azt szeretem még ebben az iskolában, hogy itt korlátozás nélkül lehet fénymásolni. Az igazgató erre azt mondta, hogy igazából nem lehet, illetve csak úgy, hogy a szülőknek utána elszámolják a költségeket. Tulajdonképpen ezért is kell beütni az osztályok kódját minden fénymásolás előtt a gépbe. Nem mintha túl nagy költségekbe vertem volna a szülőket az eddigi tevékenységemmel, de azért pár feladatlapot lefénymásoltam az osztályoknak.

Este volt szülői értekezlet is, most a Riedenburgban, az elsős szakközepes osztályomnak. A nagyteremben voltunk, kb. 20-25 szülő jelent meg, plusz az igazgató, az osztályfőnök meg rajtam kívül négy másik szaktanár. Először az igazgató beszélt egy fél órát, aztán pedig a tanárok mutatkoztak be. Itt kicsit hosszabban beszéltem, mint a másik szülőin, és volt egy kérdés is: valaki azt szerette volna tudni, hogy von-e maga után következményeket, ha a lányának rosszul sikerült az éveleji felmérő. Annyit mondtam, hogy egyelőre nem, de még meg kell beszélnem az igazgatóval, hogy legyen-e korrepetálás matematikából. Ezután elköszöntem, és mindenkinek további kellemes estét kívántam (a szülői értekezlet folytatódott még, de a további napirendi pontokban én már nem voltam érintett, úgyhogy haza is mentem).