Az írásbeli érettségiknek vége, úgyhogy lazul egy kicsit a tempó, ami a munkát illeti. Két érettségiző osztályom volt, egy a Marienbergben, egy a Volkshochschule-ban.

Itt is hasonlóan van, mint Magyarországon: ha az írásbeli nem sikerült matekból, akkor lehet menni szóbelizini, ezt hívják Kompensationsprüfung-nak. A különbség az, hogy itt mindegy, hogy hány százalékot ért el az ember az írásbelin, mindenképp megpróbálhat szóban javítani, még akkor is, ha az írásbeli kimondottan gyenge volt (odahaza minimum 12 %-ot el kell érni, különben nincs szóbeli javítási lehetőség).

A Kompensationsprüfung központi vizsga, vagyis egy adott időpontban mindenki ugyanazokat a feladatokat kell hogy megoldja. A májusi érettségi időszakban két napon vannak ezek a vizsgák, ez a két nap pedig az idén Június 5-6 volt. Mindkét nap négy különböző feladatlap van, kettő délelőtt, kettő délután, elkerülendő, hogy a már levizsgázott diákok továbbadják a megoldásokat.

Egy ilyen vizsgán három feladat van, mindegyik négy alfeldattal és mindegykre egy vagy nulla pont adható, ami összesen 12 pontot jelent. Ebből hét kell az elégségeshez, de ha az írásbeli gyenge volt, akkor egy hétpontos Kompensationsprüfung nem mindig elég az elégséges összjegyhez. Itt nincsenek automatizmusok, az összjegyről rövidebb-hosszabb megbeszélés után bizottsági döntés születik.

Korábban már írtam róla, hogy a szakközépiskolai matematika-tananyag két részre oszlik: az A-részbe tartozó témakörök minden szakközépiskola tantervében közösek, függetlenül attól, hogy műszaki vagy erdészeti szakközépről van-e szó; a B-részben az iskolaspecifikus témakörök vannak (például: vendéglátóipari szakközépben az érettségi B-részében szerepelhet pénzügyi matematika, műszaki szakközépben nem). A Kompensationsprüfungon csak a közös A-részből jöhetnek feladatok.

A feladatlapok egyébként innen tölthetők le.

Mint az ebből a hosszas felvezetésből sejthető, mindkét osztályomban szükség volt szóbelikre. Pontos számokat nem akarok mondani az érintettek beleegyezése nélkül, de annyit elárulhatok, hogy a Volkshochschule-ban végül mindenkinek sikerült az érettségi (így vagy úgy), és a Marienbergben is majdem ez volt a helyzet.

Már utaltam rá, hogy vizsga bizottság előtt folyt. A Marienbergben ez úgy nézett ki, hogy ott volt az érettségi elnök, az osztályfőnök, az igazgató vagy az igazgatóhelyettes és két matektanár, egy vizsgáztató és egy segédvizsgáztató (Beisitzer). A Volkshochschule-ban csak hárman voltunk: a jegyzőkönyvet vezető tanár, az érettségi elnök és én. Egybéként mindketten matektanárok voltak, úgyhogy a vizsgázók időnként három helyről kapták a kérdéseket, de alapvetően elmondható, hogy itt is és a Marienbergben is kellemes vizsgalégkör uralkodott, mindenki igyekezett humánus lenni.

A Volkshochschule-s diákjaim ma estére szerveztek egy kis összejövetelt, ahol beszélgettünk egy kicsit és kaptam tőlük egy ajándékutalványt is egy környékbeli étterembe. Egészen meghatódtam. Itt van pár kép az eseményről: