Ma volt az Elternsprechtag (fogadóóra) a Marienbergben. Ilyenkor a szülők egymást váltják a tanároknál (most épp tízperces intervallumokban, de a múltkor csak öt perc jutott mindenkire). A beszélgetés általában hasonló mindenkinél: arra kíváncsiak, hogy hogyan teljesít a gyerek az órán, milyenek a kilátásai, van-e az iskolában korrepetálás matematikából és hasonlók. Nálam most vagy tízen voltak. Megint úgy volt, mint a múltkor: volt aki bejelentkezett, de nem jött, és volt, aki nem jelentkezett be, de mégis jött. Csak a szakközepes osztályomból voltak szülők, az Aufbaulehrgangról senki. Igaz, ők már lassan mind felnőttek, szóval a szülőknek csak az ő beleegyezésükkel mondhatnék akármit is. Megint az alagsori számítógépterembe tettek, amit nem bántam, mert így biztosan jutott számítógép (más termekben csak egy gép van, és mivel általában két-három tanár van egy helyen, ezért nem jut mindenkinek).

Tegnap egyébként egy olyan teremben tartottam órát, ahol amúgy csak ritkán vagyok, de emlékeztem rá korábbról, mert elég egyedi nehezék van a vetítővászon végén (ebben az iskolában minden tábla fölött van vászon, és ennek a zsinórján általában van valami nehezék is). Íme:

 Lila sörényű plüssegyszarvú. Hát hiába, leányiskola.