Nemsokára kezdődik az iskola, úgyhogy a blog is hamarosan úgy megy tovább, mint a szünet előtt.

Ma már egyébként intézkednem hivatalos ügyben, méghozzá azzal kapcsolatban, hogy melyik bértábla szerint szeretnék fizetést kapni. Az osztrák rendszer ugyanis épp mostanában változik és aki  2014/15-ben tanított először, az még választhat, hogy a régi vagy az új séma alapján szeretne tanítani és fizetést kapni. Az új bértáblában magasabb a kezdőfizetés, viszont húsz helyett huszonkét órát kell hetente tanítani, és később már a régi bértábla fog jobban fizetni. Ahogy a kollégák mondták is, ezt az egészet nem azért találták ki, hogy több pénzt fizessenek, hanem hogy spóroljanak. Megkérdeztem a szakszervezeti képviselőnket is, és azt a tájékoztatást kaptam, hogy a szakszervezet a régi rendszert javasolja, úgyhogy én amellett is döntöttem. Erről írásban is kellett nyilatkozni, amit most tettem meg.

Más téma: a nyáron sokszor eszembe jutott az iskola és az osztályaim. Oktatással kapcsolatos anyagokat kerestem, dokumentumfilmeket néztem, Excelben kísérleteztem a dolgozatok és a szorgalomjegy (Mitarbeit) különböző súlyozásaival és tanárértékelő oldalakat és fórumokat olvastam. A következő filmet érdekesnek találtam, és lehet, hogy pár elemét be is fogom vezetni az osztályaimban:

A kísérletben egy Dylan Wiliam nevű egyetemi oktató vállalja, hogy egy angol iskolában, egy 12-13 évesekből álló osztály tanárainak adjon tanácsokat. A cél az, hogy az osztály teljesítménye növekedjen a félév végére.

Az egyik alkalmazott módszer az volt, hogy eltörölték a jelentkezés intézményét és véletlenszerűen választották ki, hogy ki válaszoljon a feltett kérdésre. Ennek az lett az eredménye, hogy valamennyire egalizálódtak a viszonyok az osztályban és megszűnt a jó tanulók dominanciája. Lehet, hogy ezt én is ki fogom próbálni (összekötve pár egyéb dologgal). Részben már meg is tettem, amikor még év végén teszteltem a ClassDojo-t, de ott az egy kicsit más volt, mint amin most gondolkodom. Ötleteim már vannak, de még meg kell gondolnom, hogy hol és mennyit próbáljak ki ezek közül a gyakorlatban és valamilyen szinten az osztályok beleegyezését is szeretném kérni, úgyhogy még nem akarok részletekbe menni. Remélem azért, hogy sikerül legalább az egyik osztályban elindítani egy kisebb kísérletet.

Ezen a héten tanítás egyáltalán nem volt.

Hétfőn mindkét iskolámban kirándulások vagy projektek, workshopok voltak. Aznap a Marienbergben voltam kísérőtanár egy városnézésen, ami számomra is érdekes volt. A kolléga, aki a csoportot vezette kevés számot mondott, inkább sztorizgatott. Elmesélte például Alfred Meißner történetét, aki a maga idejében, a 19. században ismert író volt. Valamikor a pályája csúcsa körül titokban elkezdett alkalmazni egy Franz Hedrich nevű segédírót, aki titokban besegített a regényei írásban, vagyis tulajdonképpen ghost writer volt. Hedrich ezért meg is kapta a fizetségét, de egy idő után több pénzt akart, és megzsarolta Meißnert, hogy a nyilvánosság elé tárja munkakapcsolatukat (a kísérőtanár szerint Hedrich csapdákat rejtett el a közösen írt könyvekben, például bizonyos oldalakon a sorok első kezdőbetűit összeolvasva az jött ki, hogy Alfred Meißner csaló). Meißner nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és végül önkezével vetett véget életének. Hagyatéka vitatott, a már említett kollaboráció miatt; vannak művek, amelyekről nem lehet biztosan eldönteni, hogy ki mennyit írt belőle. Ennek ellenére egy kisebb utcát azért elneveztek róla, hogy az egykori híresség ne merüljön teljesen feledésbe.

Megnéztük még Bregenz legrégebbi házait és a városkaput is. Aztán lementünk a városba, majd végül a tóparti sétányon fejeztük be a túrát. Úgy tíz-tizenkét diák jött velünk, kísérőtanárok pedig összesen hárman voltunk.

Legközelebb szerdán voltak feladataim, a Riedenburgban. Ott aznap ugyanis Wandertag volt, ami azt jelentette, hogy minden osztály gyalogtúrára ment. Ebben az évben a Gebhardsberg volt a cél, de a mi osztályunk (én az elsős szakközepesekkel mentem) úgy negyed óra után visszafordult, mert esett az eső; visszamentünk az iskolába, a lányok választottak egy filmet az internetről, amit aztán meg is néztünk. Később megtudtam, hogy az osztályok többsége az idő ellenére azért felment a Gebhardsbergre, de akkor már mindegy volt.

Csütörtökön a Marienbergben voltam, sportnapon. Igazából csak felügyelőtanári szerepet töltöttem be, de arra sem nagyon volt szükség, mert sok kolléga jelen volt. Az osztályok kidobóban és kispályás fociban versenyeztek egymás ellen a Marianum mögötti sportpályákon. A helyezettek díjazását a következőképp oldották meg: minden osztálynak össze kellett állítania valami ajándékcsomagot a sportnapra. A díjkiosztás aztán úgy zajlott, hogy szólították a helyezett csapat képviselőjét, aki húzott a kalapból egy osztályt, aminek az ajándékcsomagját aztán meg is kapta. A rendezvény reggel kilenckor (vagy fél nyolckor, most nem vagyok teljesen biztos) kezdődött, és úgy egyre lett vége. Kicsit maradtam még összepakolni, de mivel sok tanár volt, hamar megvoltunk azzal is.

Csütörtök este a Riedenburg tanári kara a Möth-borozóban találkozott. Ez a város szélén van, de mivel Bregenz nem olyan nagy, nem tartott sokáig kijutni. A környezet kellemes volt, szőlővel befuttatott lugas alatt ettünk először hidegtálat, utána pedig fröccsözgettünk. A hidegtálakat és az első két-három órára az italokat is az iskola fizette, majd mikor elfogyott a keret, az igazgató bejelentette, hogy innentől már mindenki csak saját kontóra rendelhet. Ez nem volt igazán probléma, mert olyan sokáig már nem maradtunk.

Pénteken mindkét iskolámban évzáró istentisztelet volt, majd bizonyítványosztás. A Riedenburgban egy papnő tartotta, úgyhogy ránézésre inkább evangélikus szertartás volt. Rögtön utána átmentem a másik iskolába, ahol szintén részt vettem a szertartáson, majd a marienberges kollégák egy része lement a bregenzi Segel Club étterembe, ahol asztalfoglalásunk volt. A környezet szép volt, közvetlenül a kikötő mellett. Megebédeltünk, beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszöntünk és kellemes szünetet kívántunk egymásnak.

Ami a szünetet illeti: most egy ideig azt hiszem, hogy nem lesznek bejegyzések. A legközelebbi esemény talán a javítóvizsga lesz, ahol - legalábbis a Marienbergben - én is érdekelt leszek mint bizottsági tag (Beisitzer). Én csak két vagy három diákot buktattam az idén, de azok is mind olyanok voltak, akik egyébként is átmennek szakmunkásképzőbe (a második félévben ezt már tudták is, úgyhogy nem is igazán csináltak semmit). Emiatt nem hiszem, hogy eljönnek vizsgázni, szóval nekem valószínűleg nem kell levezetnem javítóvizsgát, de a kollégákhoz be kell majd ülnöm.

Szerdán volt az osztályozó értekezlet a Riedenburgban. Az elején egy kétórás plenáris rész volt, amin minden tanár ott volt. Az évzárással és az utolsó két iskolahéttel kapcsolatos dolgok kerültek elő, elbúcsúztatták a két szülési szabadságra menő kollégát (mindkettő egy kisebb ajándékcsomagot kapott: volt benne pelenka, csokoládé és pár egyéb dolog; az iskola szokása szerint minden fair-trade termék volt a Weltladenből). A személyi változásoknál az igazgató utalt rá, hogy az ebben az évben kezdő tanárok szerződéseit is meghosszabbították. Később erre konkrétan rá is kérdeztem, és azt mondta, hogy jól értettem, és maradhatok jövőre. Hivatalos értesítést még mindenestre nem kaptam a Landesschulrattól, úgyhogy nem akarom túlságosan beleélni magam.

A plenáris rész után a tulajdonképpeni osztályozás következett, ami nagyjából úgy zajlott le, mint a félévi osztályozó értekezletnél: az osztályokat szépen sorra vették, kezdve az 1A-val, ahol mindjárt érdekelt is voltam. Az összes, az osztályban tanító tanár bement (az igazgató és a jegyzőkönyvet vezető kolléga már eleve bent volt), aztán az osztályfőnök ismertette, hogy ki lett kitűnő, ki végzett jó eredménnyel, ki szerzett esetleg elégségest valamelyik tárgyból. A magatartásjegyeket is itt beszéltük meg, bár alapesetben mindenki egyest, azaz a legjobb jegyet kapja. Lehet javasolni kettest is, de ezt akkor indokolni kell, a hármas esetén pedig már írásbeli indoklásra van szükség. A magatartásjegynél egyébként a nem az ötös, hanem a négyes a legrosszabb, de azt csak ritkán adják.

Igazán az ötödikes gimnáziumi osztályomban volt érdekes az értekezlet, mert ott hárman is voltak, akik csak egy tárgyból buktak. Itt Ausztriában úgy van, hogy bizonyos feltételek teljesülése mellett, ha csak egy tárgyból szerzett elégtelent a diák, akkor az osztályfőnök felterjesztheti szavazásra az ügyet. Ilyenkor az osztályban tanító tanárok röviden megbeszélik, hogy náluk milyen a diák teljesítménye, majd szavaznak róla, hogy javítóvizsga nélkül is továbbmehessen. Mi most három esetben is szavaztunk, ebből egyszer adtuk meg a könnyítést, hogy a diák felsőbb osztályba léphessen anélkül, hogy javítóvizsgát tenne.

Más osztályokban voltak különleges esetek is. Például, hogy a diák három tárgyból bukott, ami normál esetben automatikus évismétlést jelentene, de mivel már bejelentette, hogy iskolát vált, és az új iskolájában a három tárgyból csak kettőt oktatnak, ezért abból a kettőből mégis javítóvizsgát tehet. Ha átmegy, akkor az új iskolájában már a következő évfolyamon folyathatja.

Csütörtökön még voltak óráim két osztályban. A kiselsősöknél kezdtem, és mivel egy óracsere miatt épp úgy jött ki, hogy duplaóránk volt, filmet néztünk (mint egyébként az osztályok nagyobbik része ebben az időszakban). A másik aznapi osztályom az ötödikes gimnáziumi osztály volt, akikkel szintén filmet néztünk, de matematikai témájút: a Fermat's Last Theorem címűt. Egyidejűleg kitöltettem velük egy értékelőlapot is, amin az én munkámat minősíthették (ebben az iskolában ugyanis kötelező legalább egy osztályban legalább egy ilyen értékelést csinálni minden évben). Délután aztán ki is értékeltem a lapokat, és összességében egy gyenge kettes jött ki, ami a magyar rendszerben négyesnek felel meg. Kaptam pár kategóriában elégteleneket is, de az igazsághoz tartozik, hogy az összes ilyen elégtelen három diáktól származott, tőlük viszont több is. Ha ez a három nincs, fél jeggyel jobb vagyok. El kell fogadni, hogy nem szeretheti az embert mindenki.

Ma reggel, pénteken is volt még két órám. Az ötödikes gimnáziumi osztályomban matematikai fejtörőket oldottunk meg, az elsős gimnáziumi osztályban pedig megint vetítettem, ezúttal Tom és Jerry-t. Néhányan sérelmezték, hogy a régi, hatvanas évekbeli rajzfilmeket nézzük, és nem az új Tom és Jerry-t, de összességében sikert aratott a rajzfilm. Előtte kitöltettem velük is ugyanazt az értékelőlapot, és itt egy kicsit jobban jöttem ki, már majdnem elértem az egyest összességében, de egy kicsi még hiányzott hozzá, úgyhogy végül is itt is kettes - azaz jó - osztályzatot kaptam.

Most épp délelőtt tizenegy óra múlt négy perccel. A tanáriban üldögélek az egyik számítógépnél, de nemsokára megyek, mert kezdődik a Gartenfest, ami olyasmi, mint nálunk az iskolai majálisok. Felépítettek egy színpadot is az udvaron, ahol az első osztályok lépnek majd fel, egyébként meg lesz étel-ital is. Egyelőre befejezem az írást, de később folytatom majd a nap további eseményeivel.

Az előző sor óta majdnem egy nap telt el, de folytatom ott, ahol abbamaradt: a Gartenfestnél.

 A Gartenfest színpada. Épp az igazgató beszél

Egykor kezdődtek a műsorok, ami csak azért volt rossz, mert nekem fél kettőre a másik iskolában kellett lennem, osztályozó értekezletre. A kiselsőseim külön kértek, hogy nézzem meg a fellépésüket, úgyhogy kicsit tovább maradtam mint terveztem, de végül is elértem a buszom. Úgy tűnik, hogy javult a véleményük a saját műsorukról az elmúlt egy hétben, mert múlt héten, amikor szóba került hogy jövök-e a Gartenfestre, azt mondták, hogy jöhetek, de őket nem nézhetem meg.

Fél kettőre átértem a másik iskolába, de a pár percet mégis késtem, mert ki kellett még nyomtatnom az osztályaim jegyeit. Itt is plenáris résszel indult az értekezlet. A főbb témák: az iskola bővítése (most kezdődött, és még ősszel is tartani fog), a hiányzások szabályozása (máshogy van, mint nálunk, a szülő akárhány napot igazolhat, felnőttkorú diákok pedig saját maguknak is aláírhatják az igazolást; emiatt aztán pár osztályban elég nagyra nőtt az átlagos hiányzások száma), az új helyettesítési rendszer (röviden annyi, hogy mindenkinek vállalnia kell készenléti órát, amikor bent van az iskolában és minden további nélkül beküldhető helyettesíteni valamelyik kolléga helyett; a másik iskolámban már az idén is ez volt, szóval nekem nem újdonság) és a jövő évi változások a szóbeli érettségi vizsgák rendszerében. Szóba került, hogy hogy a fehér zászlónak nincs rúdja, csak egyszerűen ki van függesztve az egyik teraszról. A fehér zászló egész Ausztriában bevett szokás: a középiskolák akkor teszik ki, ha nem volt bukás az érettségin. Az idén pedig a Marienbergben mindenki átment, szóval van zászló.

Az általános rész után szünet következett büfével, aztán jöttek az egyes osztályok értekezletei. Én két osztálynál voltam érdekelt. Mindkét helyen voltak olyanok, akik csak egy tárgyból buktak, és így szavazni kellett róla, hogy továbbmehessenek-e javítóvizsga nélkül is. Összesen vagy hatszor szavaztunk a két osztályban, ebből kettő ment át, a többieknek javítóvizsgázni kell majd szeptemberben. A szavazás menete hasonló volt, mint a másik iskolában. Az osztályfőnök felolvasta a nevet és az elégtelenre osztályozott tárgyat, majd felsorolta, hogy a diák milyen más tárgyakból szerzett elégségest. Ezután azoknak a tanároknak kellett nyilatkozniuk a diák teljesítményéről, akiknél elégségest szerzett. Az volt a lényeg, hogy az elégséges gyenge vagy inkább stabil-e.

A jövő héten már csak kirándulások és workshopok lesznek, úgyhogy lesz olyan nap, amikor nem is kell bemennem egyik iskolába sem.

A múlt héten beültem pár szakközépiskolai érettségire a Marienbergben. Azon a két napon, amikor ott voltam, a harmadikos Aufbaulehrgang diákjai tettek vizsgát (az Aufbaulehrgang egy három éves képzés, amire azok jelentkezhetnek, akik már rendelkeznek szakmunkás bizonyítvánnyal). Az érettségik a Raczynski-villában voltak, ahol nekem nincsenek óráim, úgyhogy ez volt az első alakalom, hogy ott jártam.

A Raczynski-villa (forrás: Wikimedia Commons)

A vizsgák az egyik szemináriumi szobában voltak a földszinten. Három egybenyíló termet kell elképzelni, amiből az első a vendégek számára volt berendezve székekkel, mint egy nézőtér (a vizsgák ugyanis nyilvánosak, bárki beülhet megnézni őket); a másodikban ültek a tanárok és a az éppen vizsgázó diákok; a harmadik teremben pedig azok voltak, akik már kihúzták a tételt, és épp a feleletre készültek.

A szemináriumi szoba (forrás: marienberg.at)

Matematikából két feladatot kellett húzniuk. Mindkét feladat négy alfeladatból (a, b, c és d) állt. Csak az egyiket kellett kidolgozniuk, de mindkettőt megnézhették, majd el kellett dönteniük, hogy melyiket választják. Ez egyébként jövőre, a Zentralmatura (központosított érettségi vizsga) bevezetésével már kicsit másképp lesz:  témaköröket fognak húzni, és a feladatot csak akkor kapják majd meg, miután eldöntötték, hogy melyik témakört választják. Visszatérve a vizsgára: a tételt részben egy A4-es fóliára kellett kidolgozniuk, amit aztán a felelet alatt rátettek az írásvetítőre, hogy és aztán ez alapján magyarázták, hogy mit hogyan ábrázoltak vagy számoltak ki.

Az első nap inkább a jobbak voltak soron, a második nap viszont már akadtak gyenge feleletek is, de azt hiszem, hogy mindenki átment azok közül, akiket láttam.

A hetem második fele aztán mozgalmas volt, dolgozatokkal, pótdolgozatokkal és szóbeli feletekkel és ez folytatódott ezen a héten is. A három Riedenburgos osztályomban összesen nyolcan feleltek; volt úgy, hogy egy órán ketten vagy hárman is. Emiatt előfordult, hogy az egész óra erre ment el, ami ugyan nem jó, de végül is már sokat nem számít, mert egyébként is nemsokára vége a tanévnek. A feleletek nagyobbik részénél engedékeny voltam, de ezen változtatnom kell. Az van ugyanis, ha a diák elrontja a megoldást, akkor arra a tanárnak kötelessége figyelmeztetni, és ebből szoktak a félreérthető helyzetek lenni. Van úgy, hogy rájönnek, hogy hol a hiba, de bizonytalanok, hogy hogyan kell továbbmenni, és elkezdenek találgatni. Azt tapasztaltam, hogy ha az ember segítőkész, akkor második vagy harmadik próbálkozásra azért csak ráhibáznak, és a végén már úgy fognak emlékezni, hogy ők azt tudták - ami bizonyos értelemben igaz is, de ez nem ugyanaz a tudás, mint amikor valaki egyből és biztosan rávágja a megoldást. Az ilyen helyzetekben élesebben el kell különítenem majd az első választ, hogy a diák is érezze, hogy az számít igazán.

A classdojo.com továbbra is megy az elsős gimnáziumi osztályomban, továbbra is sikerrel. Az egyedüli hátránya talán, hogy lassítja az órát. A szakközepes osztályomban viszont nem biztos, hogy megtartom, vagy lehet, hogy nem ilyen formában. Ott, heti két óra mellett túl nagy az időveszteség. Lehet, hogy csak papíron ikszelgetek majd, és csak otthon vezetem át a pontokat az internetre, vagy az is előfordulhat, hogy elhagyom az egészet, bár talán kár lenne a fegyelmező erőért, ami a ebben a rendszerben van. Ezzel kapcsolatban jut eszembe: az egyik kolléga egyébként épp a héten említette, hogy a rendetlenkedő diákokat bent lehet tartani egy-két órahosszára péntek délután, hogy segítsenek a takarításban. Azt mondta, hogy az ő óráin ez jól beválik, és általában elég csak megemlíteni a büntetést, máris rend lesz az osztályban. Lehet, hogy én is kipróbálom majd.

Ja igen, és a múlt héten megint elkaptam valakit, aki utólag írt be valamit a dolgozatába. Ezúttal az ötödikes gimnáziumi osztályomban történt az eset, ráadásul az egyik jobb tanulóról volt szó. Ahogy az előző két esetben, most is egy hiányzó mínuszjel beírásával próbálkozott a diák, ráadásul be is szkennelte szépen a dolgozatot, és emailben küldte el. Gondolkodtam rajta, hogy mi legyen, de végül nem csináltam nagy ügyet a dologból. Visszaírtam, hogy ilyesmire nincs pont, és kértem, hogy mutassa meg az emailem a szüleinek, amit meg is tett. Az osztályfőnöknek nem szóltam végül, de levontam a tanulságokat: még a jobbakban sem lehet bízni, mert ha nyomás alatt vannak, még velük is előfordulhat, hogy csalással próbálkoznak.

A legutóbbi bejegyzés óta majdnem egy hónap telt el. Különösebb okom nem volt a kihagyásra, hacsak az nem, hogy nem volt túl sok említésre méltó esemény. Azóta viszont elkezdődtek az érettségik, jönnek az utolsó dolgozatok, és a jegyeket is nemsokára le fogjuk zárni - úgyhogy mostanában lesz miről írni. Ezenkívül kipróbáltam egy új módszert az órai munka értékelésére is.

Korábban felvetődött, hogy az ötödikes gimnáziumi osztályom (14 évesek) laptoppal fognak érettségizni, most viszont - miután egyeztettek még egyszer az érintettekkel és a matematikai munkaközösség is újratárgyalta a dolgot -  úgy néz ki, hogy számológépet fognak majd használni, méghozzá ilyet:

A neve Casio ClassPad II. 140 euróba kerül, de hogy tényleg megérte-e az árát, az majd csak használat közben dől el. Most épp van nálam egy ilyen számológép, amit az egyik kollégától kaptam kölcsön kipróbálásra. Az első benyomásaim jók, de időbe telik majd kiismerni. Tanulni kell a használatát, mert más felépítésű, mint a Texas Instruments számológép, amit egyébként használok.

Más téma: a mai nap pedagógiai kísérletbe fogtam. Regisztráltam két osztályom a classdojo.com-on, és le is teszteltem a rendszert. Röviden arról van szó, hogy az oldalon keresztül plusz- és mínuszpontokat lehet adni a diákoknak az órai munkára. Be kell lépni az óra elején, rá kell kattintani az osztályra, mire kijön a névsor; ezután már csak az egyes diákokra kell kattintani, ha valakinek pontot akarunk adni. Nálam most úgy van, hogy adhatok pluszpontot órai aktivitásra vagy jó ötletre, mínuszpontot pedig hiányzó házi feladatra vagy arra, ha valaki beszélget/zavarja az órát. Az oldal alapból úgy van beállítva, hogy vagy négy-öt dologra lehet pluszpontot adni, például csapatmunkára is, de én ez lecsökkentettem kettőre - legalábbis a tesztfázis idejére. Aztán, ha úgy tűnik, hogy megéri több kategóriában díjazni/elmarasztalni, akkor még mindig be tudok újfajta plusz/mínuszpontokat vezetni. Az oldal maga így néz ki:

A diákok - különösen az elsős gimnáziumi osztályom, a tízévesek - nagyon motiváltak voltak. Elég volt pár pluszpontot kiosztani, és máris mindenki jelentkezett minden kérdésnél (bár ők egyébként is aktívak). A másik osztályban (elsős szakközép, Marienberg), kétszer is ki tudtam próbálni a rendszert, mert csoportbontásban tanulják a matekot. A hatás hasonló volt.

A diákok is tudnak regisztrálni, beállíthatják maguknak a megjelenítendő képüket, és lekérdezhetik a pontszámaikat. Az oldalhoz fejlesztettek okostelefonos alkalmazást is (mindkét nagy platformra) amit többen rögtön az óra után telepítettek is.

És ami a legjobb: a szülők szintén tudnak regisztrálni, és utána real-time követhetik, hogy a gyerek mit csinál az iskolában (de lehívhatják a jelentést a nap vagy a hét végén is). Azt vettem észre, hogy a beszélgetés szinte azonnal megszűnt, mert tudták, hogy a szülők is látni fogják, ha emiatt mínuszpontot kapnak (engem egyébként nem zavar, ha van egy kis alapzaj az osztályban, de a tapasztalat azt mutatja, hogy egyrészt hamar elszalad a ló a diákokkal, ha látják, hogy lehet beszélgetni, másrészt a szülők, és azok a diákok akik tényleg tanulni szeretnének, nem szeretik ha zaj van). Persze lehet, hogy ez csak az újdonság ereje, és később majd ez másképp lesz, de még meglátjuk.

Egyelőre abban maradtunk, hogy a következő két hétben teszteljük a rendszert, és ha beválik, akkor jövőre bevezetjük.