Ezen a héten tanítás egyáltalán nem volt.

Hétfőn mindkét iskolámban kirándulások vagy projektek, workshopok voltak. Aznap a Marienbergben voltam kísérőtanár egy városnézésen, ami számomra is érdekes volt. A kolléga, aki a csoportot vezette kevés számot mondott, inkább sztorizgatott. Elmesélte például Alfred Meißner történetét, aki a maga idejében, a 19. században ismert író volt. Valamikor a pályája csúcsa körül titokban elkezdett alkalmazni egy Franz Hedrich nevű segédírót, aki titokban besegített a regényei írásban, vagyis tulajdonképpen ghost writer volt. Hedrich ezért meg is kapta a fizetségét, de egy idő után több pénzt akart, és megzsarolta Meißnert, hogy a nyilvánosság elé tárja munkakapcsolatukat (a kísérőtanár szerint Hedrich csapdákat rejtett el a közösen írt könyvekben, például bizonyos oldalakon a sorok első kezdőbetűit összeolvasva az jött ki, hogy Alfred Meißner csaló). Meißner nem tudott mit kezdeni a helyzettel, és végül önkezével vetett véget életének. Hagyatéka vitatott, a már említett kollaboráció miatt; vannak művek, amelyekről nem lehet biztosan eldönteni, hogy ki mennyit írt belőle. Ennek ellenére egy kisebb utcát azért elneveztek róla, hogy az egykori híresség ne merüljön teljesen feledésbe.

Megnéztük még Bregenz legrégebbi házait és a városkaput is. Aztán lementünk a városba, majd végül a tóparti sétányon fejeztük be a túrát. Úgy tíz-tizenkét diák jött velünk, kísérőtanárok pedig összesen hárman voltunk.

Legközelebb szerdán voltak feladataim, a Riedenburgban. Ott aznap ugyanis Wandertag volt, ami azt jelentette, hogy minden osztály gyalogtúrára ment. Ebben az évben a Gebhardsberg volt a cél, de a mi osztályunk (én az elsős szakközepesekkel mentem) úgy negyed óra után visszafordult, mert esett az eső; visszamentünk az iskolába, a lányok választottak egy filmet az internetről, amit aztán meg is néztünk. Később megtudtam, hogy az osztályok többsége az idő ellenére azért felment a Gebhardsbergre, de akkor már mindegy volt.

Csütörtökön a Marienbergben voltam, sportnapon. Igazából csak felügyelőtanári szerepet töltöttem be, de arra sem nagyon volt szükség, mert sok kolléga jelen volt. Az osztályok kidobóban és kispályás fociban versenyeztek egymás ellen a Marianum mögötti sportpályákon. A helyezettek díjazását a következőképp oldották meg: minden osztálynak össze kellett állítania valami ajándékcsomagot a sportnapra. A díjkiosztás aztán úgy zajlott, hogy szólították a helyezett csapat képviselőjét, aki húzott a kalapból egy osztályt, aminek az ajándékcsomagját aztán meg is kapta. A rendezvény reggel kilenckor (vagy fél nyolckor, most nem vagyok teljesen biztos) kezdődött, és úgy egyre lett vége. Kicsit maradtam még összepakolni, de mivel sok tanár volt, hamar megvoltunk azzal is.

Csütörtök este a Riedenburg tanári kara a Möth-borozóban találkozott. Ez a város szélén van, de mivel Bregenz nem olyan nagy, nem tartott sokáig kijutni. A környezet kellemes volt, szőlővel befuttatott lugas alatt ettünk először hidegtálat, utána pedig fröccsözgettünk. A hidegtálakat és az első két-három órára az italokat is az iskola fizette, majd mikor elfogyott a keret, az igazgató bejelentette, hogy innentől már mindenki csak saját kontóra rendelhet. Ez nem volt igazán probléma, mert olyan sokáig már nem maradtunk.

Pénteken mindkét iskolámban évzáró istentisztelet volt, majd bizonyítványosztás. A Riedenburgban egy papnő tartotta, úgyhogy ránézésre inkább evangélikus szertartás volt. Rögtön utána átmentem a másik iskolába, ahol szintén részt vettem a szertartáson, majd a marienberges kollégák egy része lement a bregenzi Segel Club étterembe, ahol asztalfoglalásunk volt. A környezet szép volt, közvetlenül a kikötő mellett. Megebédeltünk, beszélgettünk egy kicsit, aztán elköszöntünk és kellemes szünetet kívántunk egymásnak.

Ami a szünetet illeti: most egy ideig azt hiszem, hogy nem lesznek bejegyzések. A legközelebbi esemény talán a javítóvizsga lesz, ahol - legalábbis a Marienbergben - én is érdekelt leszek mint bizottsági tag (Beisitzer). Én csak két vagy három diákot buktattam az idén, de azok is mind olyanok voltak, akik egyébként is átmennek szakmunkásképzőbe (a második félévben ezt már tudták is, úgyhogy nem is igazán csináltak semmit). Emiatt nem hiszem, hogy eljönnek vizsgázni, szóval nekem valószínűleg nem kell levezetnem javítóvizsgát, de a kollégákhoz be kell majd ülnöm.