Ma írtak a Landesschulrattól, hogy elismerték a diplomám. Már múlt héten kaptam egy emailt a minisztériumtól, hogy az elismerésről szóló dokumentumot kiállították, és hogy a Landesschulraton keresztül hamarosan meg fogom kapni, de eddig nem történt semmi, úgyhogy írtam én nekik. Azt válaszolták, hogy megvan, elismerték és gratulálnak.

Ez szakmai önbecsülés szempontjából is jó, de az anyagi oldala sem elhanyagolható, mert azt jelenti, hogy eggyel feljebb kerülök a bértáblában. Eddig ugyanoda soroltak be, mint az általános iskolában tanító tanárokat, ezután viszont már fizetés szempontjából is egyetemi végzettséggel rendelkező gimnáziumi tanárnak fogok számítani. Ez most még csak olyan havi nettó 100 eurót jelent, de később tovább nyílik az olló a két kategória között. Visszamenőleg is meg fogom kapni a különbözetet, egészen szeptemberig, ami szintén jól fog jönni.

Az eljárás viszont sokáig tartott. Az okozhatta a problémát, hogy a két diplomám nem egyszerre csináltam és az oktatási rendszer is változott időközben: Az elsőt 2000-2005 között szereztem filozófiából, egyszakos tanárképzésen, a kreditrendszer előtt; a másodikat pedig matematikából, 2012-2014 között, a Bolognai rendszer bevezetése után. A második diplomám ráadásul egy ötven kredites részismereti képzésre épült, ami tovább bonyolította a helyzetet. Emiatt egy ideig nem is állt jól az elismertetés, de aztán sikerült felvennem a kapcsolatot azzal a minisztériumi ügyintézővel, aki ezzel foglalkozott. Közben rákerestem, hogy az Innsbrucki Egyetemen milyen feltételekkel lehet matematikatanári diplomát szerezni, és azt láttam, hogy kreditek és tanulmányi idő szempontjából kb. ugyanarról van szó, mint az én diplomámnál, csak itt két szakot lehet nyolc-kilenc félév alatt elvégezni, én pedig egyet végeztem négy félév alatt. Beszéltem kollégákkal is, és kiderült, hogy ők is hasonló mennyiségű kurzust vettek fel az egyetemen matematikából. Ezeket mind megírtam az illetékesnek, akivel egyszer még telefonon is beszéltem, és úgy tűnik, hogy sikerült meggyőznöm.

(Megjegyzem, hogy Angliában is elismertettem a diplomám. Ott összesen csak két hónapba telt, és jóval kevesebb utánajárást igényelt.)

Hát ez volt a nap híre, de nem csak ez történt ma. Egész nap a Riedenburgban voltam, és a kiselsősöknél kezdtem. Múlt kedden dolgozatot írtak, amit most adtam ki nekik. Már hétfőn ki akartam osztani, de aznap reggel jöttem rá, hogy aznap kéttannyelvű óra lesz, amire jön egy vendégtanár, aki megtartja az órát angolul (persze én is bármikor közbeszólhatok, ha arra van szükség). Már korábban is volt ilyen, és még lesz is; a gimnázium alsó tagozatát direkt ezzel hirdetik, hogy minél több diák jelentkezzen hozzánk. Az ilyen vendégtanár neve bilingual buddy az iskolánkban. Nem szakos tanár, hanem valaki olyan, aki vagy angol anyanyelvű, vagy legalábbis anyanyelvi környezetben nőtt fel. Akárhogy is, hétfőn emiatt aztán nem osztottam ki a dolgozatokat, kedden meg az osztály nem volt az iskolában, a sínap miatt. Szerdán nem volt óránk, úgyhogy maradt a csütörtök, de ezt már a hétfői órán nehezményezték többen is. Azt hozták fel, hogy az érvényes jogszabályok alapján egy héten belül meg kell, hogy kapják a dolgozatot. Felsőbb osztályokban már hozzá vagyok szokva az ilyesmihez, de hogy tízévesek is így érveljenek a jogaikra hivatkozva, az egy kicsit meglepő volt. Végül is azzal zártam le a kérdést, hogy én ott leszek kedden, ha ők nem, azért már nem én vagyok a felelős - ha valaki betegség miatt hiányzik, és később kapja meg a dolgozatát, akkor sem sért törvényt a tanár.

A dolgozatok egyébként jól sikerültek, majdnem mindenki elégedett volt (egy két rosszabb jegy azért mindig van).

Volt még órám a szakközepes és az ötödikes gimnáziumi osztályomban is. A szakközepes osztályban a következő táblakép fogadott:

A felirat erős hasonlóságot mutat azzal, ami még pár hónappal korábban az 5A-ban fogadott, szóval nem kizárt, hogy onnan származott az ötlet. Amikor mondtam nekik, hogy pontosan mit jelent, érezték, hogy a tárgy még hiányzik a mondatból, de az egyik diák kivágta magát a helyzetből, mondván, hogy Wir lieben mathematische... Zahlen! (szeretjük a matematikai... számokat!)