Tegnap voltam a Vorarlberger Landesbibliothekban, a Vorarlbergi Tartományi Könyvtárban. Nem egyénileg, hanem a Marienberg tanári karával együtt, egy tájékoztató jellegű rendezvényen.
A könyvtár maga a város szélén van, utána már csak út, hegy meg erdő van, ház már nem; busz is csak egy áll meg előtte és az is csak egyszer jár óránként. Az épület egyébként szép. Sokáig nemesi kastély volt, aztán kolostor, végül a huszadik században lett könyvtár. Ami a méreteit és a funkcióit illeti, azok nagyjából megfelelnek egy otthoni megyei könyvtárnak. Errefelé ez a legnagyobb könyvtár, egyetemi könyvtár (vagy egyetem) nincs Vorarlbergben. Ez állítólag történelmi okokra vezethető vissza: Mária Terézia idejében ugyanis Vorarlberg még együtt volt Tirollal, emiatt csak egy egyetemre és egyetemi könyvtárra volt szükség. Amikor aztán a két tartomány különvált, az egyetem Innsbruckkal együtt Tirolhoz került (persze ettől még lehetett volna egyetemet alapítani Vorarlbergben is az azóta eltelt időben, de ez valamiért nem történt meg).
Vorarlberger Landesbibliothek (forrás: Wikimedia Commons)
A rendezvény maga két részből állt: volt egy előadás a könyvtári katalógusról, a könyvtárközi kölcsönzésről és könyvrendelésről, majd pedig a könyvtár egy részében körbevezettek bennünket. Mindkét rész kb. 45 percig tartott, úgyhogy mivel fél hatkor kezdődött, hétre vége is volt.
A második rész, a könyvtári séta alatt mutattak pár régi könyvritkaságot, és bementünk a könyvtárnak abba a részébe, ami korábban templom volt. Ezt Kuppelsaalnak, vagyis kupolateremnek hívják. Az átalakítás során nem próbálták meg elfedni az épületrész vallási jellegét, hanem inkább úgy alakították ki az egészet, hogy a polcok elhelyezése, a belső galériák anyaga és elrendezése a hely eredeti adottságaival harmonizáljon. Ennek megfelelően a mennyezeten egyházatyák láthatóak, valamint egy "ora et labora" és más hasonló feliratok.
A Vorarlberger Landesbibliothek kupolaterme (forrás: Wikimedia Commons)
Az első rész, és a rendezvény fő témája viszont az volt, hogy a könyvtár hogyan tud segíteni a középiskolásoknak a diplomamunka megírásában. Az új, központi érettségi egyik eleme ugyanis az, hogy a diákoknak szakdolgozatot kell írniuk; ezt a gimnáziumokban Vorwissenschaftliche Arbeitnak (előtudományos munka), a szakközépiskolákban Diplomarbeitnak (diplomamunka) nevezik. Hasonló szabályok vonatkoznak rájuk, de van egy nagy különbség: a gimnazistáknak egyénileg kell megírniuk, a szakközepeseknek viszont kettő-ötfős csapatokban. Az előtudományos munkánál 40000-60000 karakter a követelmény (szóközökkel együtt), ami kb. húsz-harminc oldal, de ebbe a tartalomjegyzék és a mutatók is beleszámítanak; egy háromfős csapat számára pedig nyolcvan oldal a minimum. A dolgozat témáját már egy évvel előre le kell adni, ami után kijelölnek egy témavezetőt is. Van védés is, szóval formailag hasonló az egész, mint az egyetemen. A gimnáziumokban az idei végzősök az első évfolyam, akiknek ilyet kell írniuk, a szakközepekben ez csak jövőre jön be. Bővebben itt lehet tájékozódni:
http://schuelerunion.at/schulrecht/reifepruefung#vwa
Az előadás nem volt rossz, de aki írt már szakdolgozatot, annak nem mondott sok újat. Akárhogy is, legalább egy voltam a könyvtár olyan részeiben is, ahol korábban még nem.
Ma átnéztem a statisztikákat az elektronikus naplóban. A nap híre: már elmondhatom, hogy több matekórát tartottam középiskolában, mint amennyi nekem volt annak idején.
