Hosszabb kihagyás után folytatódik a blog, talán rendszeresebben mint előzőleg, de még meglátjuk.

Október óta sokminden történt, úgyhogy biztos hagyok ki dolgokat, de a teljesség igénye nélkül íme néhány esemény, címszavakban és képekben:

Bálok: voltam két érettségi bálon (Maturaball), ami kb. az otthoni szalagtűző itteni megfelelője, szalag nélkül. Itt egy kép a marienberges bálról, hangulatfestőnek:

Mindkét bálon nyertem a tombolán: az egyiken egy hetven eurós utalványt egy helyi autósiskolába, a másikon egy reggelit két személyre egy helyi hotelben. Az utalvány még másfél évig érvényes, úgyhogy megpróbálom majd eladni (csak b-kategóriás tanfolyamra érvényesíthető, olyan jogosítványom nekem meg már van).

Volt december elején egy másik bál is, a Tanzkursabschlussball (a tánctanfolyam záróbálja). A környékbeli iskolák diákjainak szerveztek tánctanfolyamot a félév elejétől kezdve, ezt zárták ezzel a bállal. Legalább öt-hat iskola érdekelt volt, köztük az én két iskolám is, de a Marienbergből csak olyan osztályok voltak, ahol nem tanítok, a Riedenburgból viszont három osztályom is, úgyhogy én inkább riedenburgosként voltam érdekelt. Az ottani szakközepes osztályom hívott is, hát kíváncsiságból elmentem. A bál a wolfurti Cubusban volt, ami, mint azt a neve alapján sejteni lehet, egy kívülről kocka alakú rendezvényközpont. Kisebb, mint a bregenzi Festspielhaus, ahol az érettségi bálok szoktak lenni, de végül is el lehetett férni (csak a tánctér volt egy kicsit szűkös). Itt egy pár videó:

Miniszteri látogatás: Sebastian Kurz, Ausztria külügy- és integrációs minisztere a Riedenburgban járt november 5-én. Nem ez volt a fő programja Vorarlbergben, de mivel az útjának egyik szervezője korábbi riedenburgos diák volt, valahogy kibulizták, hogy a mi iskolánkba is eljöjjön előadást tartani. A miniszterhez képest egyébként fiatal emberről van szó (29 éves), de az osztrákok körében népszerű személyiség, aki kompetens politikusként hat a színpadon. A rendezvény a tornateremben volt, ahova a második óra után vonultak át az osztályok. Én a hatodikos gimnáziumi osztályomat kellett hogy kísérjem, mivel épp velük volt előzőleg órám. A székeket mindenki magának vitte az teremből. Felvezetésként integrációs követek tartottak rövid előadásokat. Az integrációs követek migrációs háttérrel rendelkező tanárok, vállalati vezetők, zenészek, sportolók, akik fiataloknak előadást tartanak arról, hogy milyen külföldiként vagy bevándorlóként Ausztriában élni vagy felnőni. Hozzánk most hárman jöttek, két török származású fickó és egy hongkongi születésű, Ausztráliában felnőtt nő, aki vorarlbergi férje révén került ide. Jól is jött ki, hogy ők is itt voltak, mert a miniszter késett, és így legalább kitöltötték a fennmaradó időt. Mint később kiderült, Kurz repülőgéppel érkezett aznap Bécsből, de az időjárási viszonyok miatt csak a tervezettnél később tudtak felszállni. Itt egy rövid részlet az előadásból:

A miniszter nagyon közvetlen volt: a diákoknak már az elején mondta, hogy tegezhetik (a kérdéseket aztán többen is tegező formában tették fel). Az iskola faliújságján láttam később egy újságcikket, ami szintén a látogatással foglalkozik:

Beszámoló a miniszteri látogatásról az egyik helyi lapban. A cikk címe: "Szólíthattok Sebastiannak is"

Käpplefest: idén is felavatták a végzősök a sapkáikat, az idén is elbarikádozták az iskolát és az iskolába érkező tanárokat is ugyanúgy összefirkálták tavaly. Néhány kép:

Fogadóóra: volt mindkét iskolámban Elternsprechtag, azaz fogadóóra még december elején, amikor a szülők ötpercenként egymást váltva beszélhetnek a tanárokkal. Minden rendben ment, egy vagy két nehezebb természetű szülő volt csak iskolánként a harminc feliratkozottból.

A tanév december 23-án zárult. Aznap csak egy órám volt a Marienbergben, ami után a Riedenburg karácsonyi miséjére mentem. A mise 10:30-kor kezdődött az egyik iskolához közeli katolikus templomban; egy katolikus pap és egy evangélikus papnő tartotta közösen. Utána még átértem a másik iskolámba, az ottani karácsonyi mise végére. Aztán volt még egy kis fogadás a tanáriban, pezsgős koccintással.

Pedagógiai fronton a WhatsApp továbbra is hasít: már mindegyik osztályommal van WhatsApp-csoportom, és eddig nagyon bevált. Vannak osztályok, ahol ez valamiért nem olyan népszerű, de van ahol elég gyakran kérdeznek. Plusz munka, de szívesen segítek, ha valaki matekot akar tanulni. Nem is tudom, hogy írtam-e a WhatsApp-ről korábban, de ha nem akkor arról van szó, hogy még a riedenburgos szakközepes osztályomban javasolta valaki, hogy csináljunk egy WhatsApp csoportot az első teszt előtt, hogy a diákok el tudjanak érni a kérdéseikkel. Ez aztán annyira bejött, hogy bevezettem más osztályokban is, és azóta már mindenhol van. Elég egyszerű megtanulni a használatát; ha nem értenek egy feladatot, csak lefényképezik a telefonnal, és elküldik a csoportba, aztán megbeszéljük.

Ebben a félévben kiosztottam életem első három Klassenbucheintrag-ját is (azaz adtam három beírást), mindhármat mobiltelefon órai használata miatt, és mindhármat a Marienbergben.

Egészen új hír, hogy a legutóbbi tesztet meg kell majd ismételni az egyik osztályban, mert több mint a fele elégtelen lett - ez először fordul elő, mióta tanítok. Ilyenkor újra kell íratni, és mindenki a jobb jegyet kapja a kettő közül. Borítja az tervezett menetrendet, de muszáj lesz megcsinálni. Kíváncsi leszek, hogy hogy sikerülnek majd a megismételt tesztek.