A tanév már több mint egy hónapja elkezdődött, eddig mégis tologattam az írást, mert mindig volt valami fontosabb. Most már viszont tartok tőle, hogy túlságosan sokmindent elfelejtenék, ha tovább halogatnám a dolgot, úgyhogy tessék egy kis összefoglaló az eddigi eseményekről.

Szeptember 10-én volt az első tanítási nap, de tanítanom nem kellett aznap, csak vizsgáztatnom és évnyitó-értekezletre mennem. Csak pár diákom jött javítóvizsgázni és mindenki átment, szóval mindenki boldog volt. Aztán volt még egy kör október elején a tavalyi harmadikos szakközepesekkel, mert hogy ők a nyári gyakorlat miatt később kezdték az iskolát és emiatt a javítóvizsgáik is eltolódtak.

Volt pótérettségi is szeptember közepén. Két diákom volt még májusról, mindkettőnek sikerült végül, bár az egyiknél szoros eredmény született. Később voltak szóbeli pótérettségik is (a vendéglátóipari szakközépben ugyanis választhatnak a diákok, hogy szóban vagy írásban akarnak-e érettségizni), de ott csak bizottsági tag voltam, az egyik kollégám vizsgáztatott.

Az előző tanévben én voltam a matematikai munkaközösség vezetője a Marienbergben, amiről most szeptemberben lemondtam, de utolsó rendelkezésemmel még reformáltam: az eddig használt, TI-82 STATS nevű számológép helyett ettől az évtől kezdve bevezettük a Casio Classpad II-t, ami egy sokkal modernebb típus (igaz, drágább is). Az a tapasztalatom, hogy a számológép nem írja meg az érettségit senki helyett; több példa is volt már rá, hogy valaki modernebb számológépet hozott a vizsgára, mint amivel gyakoroltunk (itt ez lehetséges, mert a törvényben nem a számológép tudásának felső, hanem az alsó határa van meghatározva), és mégis megbukott. Viszont ha évekig a modernebb számológéppel lehet gyakorolni az órákon, akkor az javíthat az eredményeken, arról nem is beszélve, hogy bizonyos anyagrészeknél, például differenciál- vagy integrálszámításnál, lerövidítheti az elsajátítás idejét, mivel vannak dolgok, amiket egy ilyen számológép birtokában már nem kell papíron tudni megoldani, csak a számológéppel. Pár évet várni kell az eredényekre, de már most kíváncsi vagyok, hogy hogy alakul ez az egész.

A Volkshochschule-ban már májusban leérettségiztek a diákjaim matekból, de a bizonyítványosztás még csak most volt. Én is meg voltam hívva és ugyan nem tudtam sokáig maradni, de azért gratuláltam mindenkinek, akivel összefutottam.

Korábban írtam, hogy errefelé a végzős középiskolások nem szalagot viselnek, mint nálunk, hanem egy tengerészsapka-szerű kalapot. Ezt egy Käpplefest nevű eseményen szokták felavatni, ami megvolt mindkét iskolámban. Ilyenkor a diákok kibérelnek egy kocsmát vagy hétvégi házat valahol és hajnalig táncolnak, isznak, szórakoznak, majd átmennek az iskolába (a kulcsot megkapják erre az egy alkalomra), átrendezik a székeket és az asztalokat az osztálytermekben, összefirkálják a táblákat és mindenféle egyéb módon is kidekorálják az osztályokat és a folyosókat. Reggel aztán megvárják a bejáratál az érkező diákokat és tanárokat és őket is kidekorálják: rúzzsal összefirkálják az arcukat és néha a kezeiket.

Mindegyik Käpplefest tematikus: a diákok kitalálnak egy témát, és aztán lehetőség szerint mindenkinek annak megfelelő jelmezben kell megjelennie. A riedenburgos osztáyomban az idei téma a vörös szín volt, szóval mindenkinek vörösbe öltözve kellett jönnie, vagy, látható, nem vörös ruhadarabonként egy üveg italt hoznia. Én két üveg italt vittem (piros pólót vettem fel, de a többi ruhám más színű volt), plusz egy kis magyar házi barackot ásványvizes palackban, de ez utóbbinak volt nagyobb sikere. A Käpplefest Lochauban volt, fent a hegyen, lakott területektől távol, úgyhogy nem kellett a szoszédok miatt aggódni. Volt tüzijáték is:

A marienberges osztályomban mindenkinek pizsamában kellett megjelennie, úgyhogy részben én is abban mentem. A pálinka itt is bejött majdnem mindenkinek.

Itt szokásos, hogy a végzős osztályok készítenek egy rövidfilmet, a Maturavideo-t, amiben bemutatják  magukat. Az idén az egyikben én is kaptam egy kisebb szerepet. Íme (én 00:34-nél vagyok látható):

Ebben az iskolában múlt szombaton megvolt a Maturaball is, ami nagyjából a szalagtűző itteni megfelelője. A fenti videót itt mutatták be a nagyközönségnek. Apropó Maturaball, csináltam egy rövid videót az osztályom műsoráról, ezzel zárom a bejegyzést:

Az írásbeli érettségiknek vége, úgyhogy lazul egy kicsit a tempó, ami a munkát illeti. Két érettségiző osztályom volt, egy a Marienbergben, egy a Volkshochschule-ban.

Itt is hasonlóan van, mint Magyarországon: ha az írásbeli nem sikerült matekból, akkor lehet menni szóbelizini, ezt hívják Kompensationsprüfung-nak. A különbség az, hogy itt mindegy, hogy hány százalékot ért el az ember az írásbelin, mindenképp megpróbálhat szóban javítani, még akkor is, ha az írásbeli kimondottan gyenge volt (odahaza minimum 12 %-ot el kell érni, különben nincs szóbeli javítási lehetőség).

A Kompensationsprüfung központi vizsga, vagyis egy adott időpontban mindenki ugyanazokat a feladatokat kell hogy megoldja. A májusi érettségi időszakban két napon vannak ezek a vizsgák, ez a két nap pedig az idén Június 5-6 volt. Mindkét nap négy különböző feladatlap van, kettő délelőtt, kettő délután, elkerülendő, hogy a már levizsgázott diákok továbbadják a megoldásokat.

Egy ilyen vizsgán három feladat van, mindegyik négy alfeldattal és mindegykre egy vagy nulla pont adható, ami összesen 12 pontot jelent. Ebből hét kell az elégségeshez, de ha az írásbeli gyenge volt, akkor egy hétpontos Kompensationsprüfung nem mindig elég az elégséges összjegyhez. Itt nincsenek automatizmusok, az összjegyről rövidebb-hosszabb megbeszélés után bizottsági döntés születik.

Korábban már írtam róla, hogy a szakközépiskolai matematika-tananyag két részre oszlik: az A-részbe tartozó témakörök minden szakközépiskola tantervében közösek, függetlenül attól, hogy műszaki vagy erdészeti szakközépről van-e szó; a B-részben az iskolaspecifikus témakörök vannak (például: vendéglátóipari szakközépben az érettségi B-részében szerepelhet pénzügyi matematika, műszaki szakközépben nem). A Kompensationsprüfungon csak a közös A-részből jöhetnek feladatok.

A feladatlapok egyébként innen tölthetők le.

Mint az ebből a hosszas felvezetésből sejthető, mindkét osztályomban szükség volt szóbelikre. Pontos számokat nem akarok mondani az érintettek beleegyezése nélkül, de annyit elárulhatok, hogy a Volkshochschule-ban végül mindenkinek sikerült az érettségi (így vagy úgy), és a Marienbergben is majdem ez volt a helyzet.

Már utaltam rá, hogy vizsga bizottság előtt folyt. A Marienbergben ez úgy nézett ki, hogy ott volt az érettségi elnök, az osztályfőnök, az igazgató vagy az igazgatóhelyettes és két matektanár, egy vizsgáztató és egy segédvizsgáztató (Beisitzer). A Volkshochschule-ban csak hárman voltunk: a jegyzőkönyvet vezető tanár, az érettségi elnök és én. Egybéként mindketten matektanárok voltak, úgyhogy a vizsgázók időnként három helyről kapták a kérdéseket, de alapvetően elmondható, hogy itt is és a Marienbergben is kellemes vizsgalégkör uralkodott, mindenki igyekezett humánus lenni.

A Volkshochschule-s diákjaim ma estére szerveztek egy kis összejövetelt, ahol beszélgettünk egy kicsit és kaptam tőlük egy ajándékutalványt is egy környékbeli étterembe. Egészen meghatódtam. Itt van pár kép az eseményről:

Napi cukiság rovatunk következik. A negyedikes gimnáziumi osztályomban készült a kép, ami mindjárt látható lesz, az egyik diákom kabalaállatáról. A legtöbben csak dolgozatíráshoz hozzák el a kabaláikat, amiket akkor ki is tesznek az asztalra, de a tanórákon ezek az állatfigurák és mini-szerencsepatkók már nem szoktak ott lenni. Kivéve ezt a diákot, aki, mivel az ablakpárkány mellett ül, készített ide Herbertnek (ez a kabala neve) egy egész nappalit. Így néz ki:

Herbert, a kabalaállat (Herbert, der Glücksbringer)

Amint az a képen is látszik, Herbertnek van fotelja, kanapéja, asztala, tévéje és a szobájának van egy rajzolt ablaka is.

A kép egyébként már vagy két hetes, csak most találtam meg megint. A lakás azóta hálószobával és konyhával is bővült.

Húshagyókedd van, ami félhivatalos ünnepnap itt Vorarlbergben. Nincs benne a naptárban, de sok üzlet csak délelőtt tart nyitva és az iskolákban sincs egész nap tanítás. Ez alól az én iskoláim sem voltak kivételek, mindkettőben csak az első három óra volt megtartva, utána hazamehettek a diákok (akik egyébként többnyire jelmezben jelentek meg ma, csakúgy, mint a tanári kar nagyrésze). Holnap hamvazószerda, kezdődik a nagyböjt.

Más téma: ma a telefonom képei között találtam egy fotót még november végéről. Egy vers (illetve dalszöveg) van rajta, amit a végzős osztályom írt a táblára még annak idején. Íme:

Matekvers / Matekdal

Prózai fordításban nagyjából így hangzik:

Matekdal 3a

A matek sok örömet szerez, ezért aztán tényleg rákapcsolok.

A linerás optimlizálást nekem találták ki, ezért is vagyok én a matek-király.

Aki a pénzügyi matematikát nem tudja, annak tényleg főhet a feje.

Az integrál és a differenciál között folytonosan nő a potenciálom.

Aki az egészet nem érti, menjen Baksához.

Érted?

Semesterferien, azaz félévközi szünet van, annak is az utolsó napja. Úgy terveztem, hogy erre a bejegyzésre már előbb sort kerítek, de aztán mégiscsak úgy alakult, hogy vasárnap este írom a leckét.

A félév vége mozgalmas volt: dolgozatok, szóbeli vizsgák, pótdolgozatok, jegybeírás, osztályozó értekezlet és még két nyílt nap is (mindegyik iskolámban egy-egy). Ez utóbbi témával kezdem.

Először a Marienbergben volt nyílt nap, január 19-én, pénteken délután. Minden tanárnak vállalnia kellett, hogy szervez valami programot, de lehetett társulni is, úgyhogy nem kellett mindenkinek mindent teljesen egyedül csinálni. A legtöbben természetesen a szakjukhoz kapcsolódóan találtak ki valamit, de volt, aki például parkolóőri feladatokat vállalt (itt igazából arról volt szó, hogy a főbejáratnál bejövő autókat a beljebb levő szabad parkolóhelyek felé kellett irányítani, amire szükség is volt, mert enélkül elég hamar dugók és kellemetlen helyzetek alakulhattak volna ki). A diákok is be voltak osztva, ki idegenvezetést tartott, ki valamelyik tanár mellett segédkezett.

Én az új épületben voltam két matektanár kollégámmal. A mi programuk címe "Neue Medien im Mathematikunterricht" volt, vagyis új médiumok a matematikaoktatásban. A padok és a székek nagyrészt a terem szélére voltak húzva, hogy középen legyen hely. Mire odaértem a kollégák már felállítottak kisebb állomásokat termen belül: volt, ahol matematikai puzzle-játékokkal lehetett játszani, de ki volt állítva az iskolában használt számológépből (TI-82 STATS) is pár darab, voltak számítógépek, amiken egy a moodle-rendszerben készített matematikai tesztet lehetett kitölteni, de ki voltak téve a tankönyvek is. A fő attrakció persze a Smartboard, az intelligens tábla volt. Egy ilyenről van szó:

Ez a tábla matematikaoktatáshoz különösen jól haszálható, mert a Geogebra már eleve benne van. Ha az ember függvényeket akar ábrázolni, elég csak a függvény egyenletét a táblára írni, majd kézzel áthúzni azt a Geogebrába. Valahogy így (01:15-től):

Az én feladatom az volt, hogy összeállítsak egy Kahoot-on egy kis matematikai kvízjátékot. Végül is tizenkét kérdést tettem bele, nagyrészt olyasmiket, amiket egy 14-éves tudhat (talán egy vagy két nehezebb feladat volt, amiket korábbi Kenguru-tesztekből vettem). A kvíz itt megtalálható, ha esetleg valaki ki akarja próbálni. Két fordulót is tartottunk, egy óra eltéréssel. Díjak is voltak: vonalzó, szögmérő, ceruzahegyező és ceruzák. Összességében jól sikerült a nyílt nap (meg kell azért említenem, hogy ez nagyrészt a két kollégám érdeme, a szervezés nagyobbik részét ugyanis ők intézték). Az iskola oldalán vannak képek is, azokat itt taláni (alul a Bilder vom Tag der offenen Tür-re kell kattintani).

A Riedenburgban rákövetkező szombaton volt a nyílt nap. Ott úgy volt, hogy hétfői órarend szerint kellett tanítani, és minden osztályteremben nyitva kellett hagyni az ajtót, hogy bárki be tudjon nézni. Mivel nekem hétfő délelőttönként pont a másik iskolában vannak óráim, itt helyettesítési készenlétet írtam be a faliújságon található "ki mit vállal" táblázatba. Nem maradtam munka nélkül, mert két osztályban is helyettesítenem kellet, de mindkettő olyan volt, ahol egyébként is tanítok. Mivel a diákok egy része ebben az iskolában is a vendégek fogadására és körbevezetésére volt beosztva, ki volt adva, hogy új anyagot venni nem lehet az órákon, nehogy valaki az egyéb kötelességei miatt kerüljön hátrányba a többiekkel szemben, és semmiféle számonkérést sem lehetett tartani.

Reggel a főbejáratnál kezdtem. Annyi volt a dolgom, hogy az érkező embereket felküldtem az első emeletre (bár ezt legtöbbször a mellém beosztott diák csinálta), ahol már fel volt állítva két kis információs stand, szórólapokkal és tájékoztatókkal. Az idegenvezetések is onnan indultak. Tavaly egyébként még a tanárok is tartottak idegenveztéseket, de az idén már csak diákok. Újdonság volt még az idén, hogy már fiús családok is jöttek (az iskola jövő tanévtől kezdve ugyanis felmenő rendszerben bevezeti a koedukált oktatást), de azt figyeltem meg, hogy az érkező családok nagyrésze már ismerte a járást, mert vagy a nagyobbik lány, vagy az anya az iskola jelenlegi/egykori diákja volt. Akárhogy is, az első órában voltam a főbejárathoz beosztva, utána volt egy kis szabadidőm, végül jött az a bizonyos két helyettesítési óra, de semmi különös nem történt. Itt van pár kép is az eseményről.

Az utolsó héten még voltak szóbeli vizsgák is. Az egyik szakközepes osztályomban négyen is vizsgáztak még egy nappal a jegyek lezárása előtt. Két vizsga rendben lement, de a harmadik közben észrevettem, hogy a negyedik vizsgázó körül nincs valami rendben és valószínűleg segítséget kap az osztálytársaitól. Felálltam és odamentem hozzá. Egyedül ült a padban, de a szomszéd asztalnál ülő diák asztalán találtam egy cetlit, amin a feladatok megoldásai voltak. Mint később kiderült, nem magányos elkövetővel álltam szemben, hanem egy jól szervezett kis csapattal: egyikük vécéről visszafelé jövet lefényképezte a telefonjával a feladatokat és átküldte egy másiknak, aki megoldotta azokat és felírta a megoldást egy darab papírra. A harmadik feladata az lett volna, hogy a vizsgázóhoz eljuttassa az információt, de épp akkor kaptam el, amikor erre készült. A vizsgát lefújtam, az lányokat az igazgatóhoz küldtem. A vége az lett, hogy a vizsgát meg kellett egy későbbi időpontban ismételni (már korábban is írtam, hogy itt puskázásért nincs elégtelen, a dolgozatokat ilyen esetben újra kell íratni, a szóbeli vizsgákat új feladatokkal meg kell ismételni). A jegyek lezárását emiatt ebben az osztályban meg kellett hosszabbítani pár nappal, de még az osztályozó értekezlet előtt lement a vizsga, úgyhogy időben be tudtam vinni a félévi jegyet a rendszerbe.

Az osztályozó értekezletek egyszerre voltak a két iskolában. Ilyenkor, mivel hivtalosan a Riedenburghoz tartozom, az ő értekezletükön kellett részt vennem, bár sok szerepem nem volt.